Hangszereink
A RebetikoA ZenekarrólTagjaink
   

BUZUKI
A buzuki tipikus népi hangszer, megtalálható a Tavernákban, a „rebetiko” stílusú zenét játszó zenekarokban. Az antik görög időkben használt hangszerek között is megtalálható, „trichordo” volt a neve, ennek a hosszú vékony nyakú hangszernek. Kis-Ázsiában a saz-ok családjába sorolják. A bizánci periódus alatt újabb neveket kapott, mint: tambouras vagy jongari. Háromhúros hangszer, hangolása D, A, D. Az 50-es években jelent meg 4 húros változata, amit a gitár magasabb négy húrja szerint, C, F, A, D hangokra hangoltak. A buzuki a vezető hangszer a rebetiko és a taverna zenekarokban.

DZURATO
A dzurato úgy, mint a buzuki, a hosszú vékony nyakú hangszerecsalád tagja. Három dupla húrja D, A, D hangolású. Erős, hosszan zengő hangon szóló hangszer. Virtuozitást követel a vékony hosszú nyakon való fel-lecsúszkálást igénylő játékmód. A rebetiko műfaj hangszere.

BAGLAMA
A baglama, apró mérete miatt, a 20. században, a „rebeteszek” és a börtönben raboskodók kedvelt hangszere volt. A rebeteszek övükbe akasztva, kabátjuk alá rejtve hordták magukkal, és ha a hangulat úgy hozta, ezzel kísérték a kisebb csoportok énekét és táncát. Szóló és kísérő hangszerként egyaránt népszerű. Tulajdonképpen a buzuki kisebb változata, hangolása D, A, D, de egy oktávval magasabban szól, mint a buzuki.

LAUTO
A lauto négy dupla húrral szóló, nagytestű hangszer, rövidebb nyakkal, mint a „rebetiko” hangszerek. Hangolása C, G, D, A. A görög szárazföld és a szigetek zenéjének is legnépszerűbb kísérőhangszere. A szárazföld zenéjében leggyakrabban a klarinétot, más vidékeken a hegedűt, vagy a szantúrit kíséri. A szigetek zenéjében a hegedűt, a krétai zenében a lírát kíséri, illetve együtt játssza vele a fő dallamot.

HARMONIKA
A harmonika, egy kisebb hordozható „fúvós hangszer”, mivel a levegő préselésével szólaltatható meg. Valószínű, hogy egy azonos elven működő változatát használták már az ókori Egyiptomban. Európa első ilyen hangszere Berlinben készült, 1822-ben. Kromatikus és diatonikus hangolással, illetve zongorabillyentyűkkel vagy gombszerű billentyűkkel is készítik. Görögország szárazföldi népzenéjében elterjedt.

HEGEDŰ
A hegedű megegyezik a mindenki által ismert hangszerrel, de a játékmód, és olykor a hangolás is régiónként eltérő.

DAOULI
A daouli, úgymond kétfejű dob. Általában a bal vállon átvetett szíjon viselik, s így, állva játszanak rajta. Más vidékeken a földre helyezik. A dob jobb oldala mélyebb hangzású bőrrel van borítva, míg bal oldalán a bőr nagyon feszesre van húzva, a magasabb hangzásért. Az ütők is különbözőek, a mélyebb oldalt vastag verővel, „dauloxilo”-val ütik, míg vékony pálcával, „dauloverga”-val a magasabb hangokat adó bal oldalt. Az egyeket hozza a „mély” oldal, a díszítéseket, felütéseket a „magasabb” oldal. Az antik görög időkben „timpano” volt a hangszer neve, éppen úgy, mint a mai szimfonikus zenekarban az ütős szekciónak. A hangszer mérete és neve tájegységenként eltérő lehet.

TOUBERLEKI
A touberleki Kis Ázsiai eredetű ütős hangszer. Teste fémből készül, tetejét vékony bőr, napjainkban inkább rugalmas műanyag borítja. A játékmód tájegységenként eltérő. Ülve a combok közé szorítva, illetve állva a bal kar alá emelve, és súlyát a székre tett térden nyugtatva. Nem csupán a kézfejjel ütik rajta a ritmust, hanem az egyes ujjakkal is rafinált triolákkal díszítetten játszanak rajta. Az ütőfelület egészét igénybe veszik a különböző, magasabb, mélyebb hangszínek eléréséhez.

FLOGERA
A flogera síp nélküli fafúvós hangszer a thrák népzene jellegzetes szólóhangszere. A játékmód emlékeztet a fuvoláéra, mert a zenész ajkaival formázza és pótolja a hiányzó síp szerepét. Hangolása C.

BUZUKI
BUZUKI
    
   
BAGLAMA
BAGLAMA
    
 
LAUTO
LAUTO
      
  TOUBERLEKI
TOUBERLEKI
   
 
FLOGERA
FLOGERA
   
A zenekarok felállása többször is változott az évtizedek során, egyre több hangszercsoportot foglalva magában. Egy egyszerű felállású zenekarban egy vagy két buzuki játszik, egy baglama és egy gitár. Hegedű vagy harmonika egészíti ki.